@Bounce13
Egy levél az írótól - mindenkinek
"Sing it out, girl you got to be what tomorrow needs
For every time, that they want to count you out
Use your voice, every single time you open up your mouth"
(My Chemical Romance – SING)
Kezdhetném azzal,hogy hol születtem, mikor, és miért, de ez egy eléggé elcsépelt, mégis standard, elfogadott séma. Ez a lényege az egésznek.
Azért kezdtem el írni nem sokkal a tizenhetedik életévemet betöltvén, mert úgy éreztem, van bennem valami, ami kitörni készül, csak nem találja ennek eszközét. Éveken át üldözött ez az érzés. Egyszer csak megelégeltem, leültem a számítógép elé, és elkezdtem gépelni.
Rájöttem, hogy élvezem. Rájöttem, hogy ezzel ki tudom fejezni azt, ami tombolt bennem. De ami még fontosabb ennél: megtaláltam önmagamat. Ez nem volt egyszerű.
Valahol tíz éves korom körül kezdődött, amikor szokásommá vált, hogy esténként, miután a párnámra hajtottam a fejem, akaratlanul is történetek, jelenetek, cselekményrészletek száguldoztak a fejemben. Ez a mai napig is így van, néha órákig nem tudok elaludni. Fiatalabb koromban ez aggasztott, és úgy gondoltam, valami bajom van; manapság nagyon is megbecsülöm ezeket az álmatlan órákat.
A folyamat nem kezdődhetett volna el, ha kiskorom óta nem vett volna körül egy olyan zenében és ingerekben gazdag, inspirációt adó közeg, ami a mai napig is körülvesz. Életem meghatározó pontja a zenei ízlésem kialakulása, és biztos vagyok benne, hogy enélkül nem csinálnám ma azt, amit csinálok. A különböző bandák színes palettája olyan audiovizuális teret teremtett az elmémben, amelynek a fantáziámat, és a könyvemben szereplő jelentek nagy részét köszönhetem.
Igen, a könyvem. Nem úgy álltam neki az írásnak, hogy hopp, most írok egy trilógiát! Nem. De a sztori megkövetelte, hogy ne zárjam le az első regény végénél, s ezért folytatom.
A Helena trilógia első része, a Fénytörés egy olyan folyamat eredménye, amely során meg kellett értenem, mit jelent önmagamat kifejeznem. Azt hozzá kell tennem, hogy ez az egész nem kezdődhetett volna el, hogyha nem ismerkedek meg egy nagyon érdekes ember nézeteivel, gondolataival, viselkedésével. Ő a kedvenc filozófusom és előadóművészem, Gerard Way. Hadd idézzem most az ő szavait, melyek tettekre sarkalltak 17 évesen:
„Tényleg élned kell, és nagyon sok hibát kell elkövetned, szenvedned kell, sőt, néha hülyét kell csinálnod magadból, ki kell állnod magadért, hogy végül tényleg megcsináld, és befuss – bárhogyan. Nem hinném, hogy valaki valaha is igazán megcsinálja. Szóval ez a lényeg, hogy van időd. […] Sok időbe telik, mire megtalálod, mit is akarsz igazán üzenni. De ha öt évbe telik, hogy megtaláld, menj, és keresd meg. Ha ez azt jelenti, hogy Calcuttába kell menned, vagy körutazást kell tenned, vagy a Békehadtesthez kell csatlakoznod, vagy Japánban tanítanod, csináld! Bármit, amit meg kell tenned annak érdekében, hogy megtaláld, mit akarsz mondani.”
A Fénytörés alakulásában az is nagy szerepet játszott, hogy van egy kedvenc íróm, aki pontosan 100 évvel és két nappal előttem született. Az asztrológus ilyenkor rögvest lecsap, hogy nicsak, a kreatív Bakok! Ez maradjon az asztrológus dolga. Amíg ő a jövőmet fejtegeti, én újra és újra kezembe veszem J.R.R. Tolkien egyik kötetét, és élvezettel lapozgatom át. Ő volt az az ember, akinek határtalan fantáziája számomra mindig is irigylésre méltó marad. Igen, a hozzám hasonlóan gondolkodók irigylik, ha egy ember képes 14 nyelvet, számos fiktív faj gazdag kultúráját, és egy egész világ földrajzát megteremteni. De ez egy másik történet.
Minden elmélkedésemet és a világgal kapcsolatban felmerülő kérdéseimet beleszövöm az írásaimba, számomra a történetmesélésen kívül ennek az egésznek ez a lényege. Legyen a könyvnek karaktere, a karaktert pedig az egyéniség adja meg. Az egyéniséghez vezető út önmagunk felfedezéséből, megértéséből és kifejezéséből áll. Számomra ebben benne vannak a késő esti, nyári séták, zenével a fülemben, de beletartozik egy jó film hatása, vagy csak egy beszélgetés egyik legjobb barátommal, a bátyámmal. Ezek azok az apró dolgok, amik megédesítik a néha fekete-fehér napokat. Ki kell őket színezni, és ezzel többet kell adni a világnak. Így lettem én író.
1992. január 5-én születtem, Magyarország leghangulatosabb mediterrán városában, Baján. Végigcsináltam az általános iskolát, s a III. Béla Gimnázium után az Eötvös Loránd Tudományegyetem anglisztika szakán folytatom tanulmányaimat. Ebben semmi extra nincs, szóval még jó, hogy nem ezzel kezdtem!
A többit meg majd meglátjuk.
DC